Az önkormányzatokra törvények rónak feladatokat az állattartással kapcsolatban, melyeket az önkormányzatok zöme nyűgnek tekint. Érthető a hozzáállásuk, a szabályozás nem elég körültekintő, a feladatok ellátásához a forrásokat is elő kell teremteni.
Szeretnénk néhány olyan lehetőséget felvázolni, amelyek megkönnyítik az önkormányzat munkáját, és hosszútávon a kiadásokat is jelentősen csökkentik, ugyanakkor megfelelnek a korszerű állatvédelmi normáknak is.

1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről
4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.
(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.
(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről.
5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról.
(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.
(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyről gondoskodni.
(4) A kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.
6. § (1) Az állatot nem szabad:
a) kínozni,
b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,
c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét,
d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,
e) a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,
f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.
8. § Az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos.

2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről
83. § (1) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 48/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A települési - főváros belterületén a fővárosi - önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása és elhelyezése."
(2) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. §-ának (3) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy] "g) a település belterületén a kóbor állatok befogásával és elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásának részletes szabályait" [rendeletben állapítsa meg.]

19. § (1) Az állati eredetű melléktermék - így különösen az elhullott állat tetemének - tulajdonosa saját költségén köteles annak elszállításáról, ártalmatlanná tételéről az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban előírt módon gondoskodni, az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet - annak felhívására - az állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételének jogszabályban meghatározott módon történő végrehajtásáról e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint tájékoztatni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség
a) ha az állati eredetű melléktermék tulajdonosa ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az állati eredetű melléktermék fellelési helye szerint illetékes települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot, b) közterületen a települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot,
c) közúton a közút kezelőjét terheli.
(3) A (2) bekezdés szerinti esetben a tulajdonos a felmerült költségeket köteles az önkormányzatnak, illetve a közút kezelőjének megtéríteni.

79. § (2) A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény 32. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A magánállatorvos feladata az ebek kötelező veszettség elleni immunizálásának elvégzése és külön jogszabály szerint ebenkénti nyilvántartása.
(5) A (4) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza az állattartó nevét és lakcímét is.
(6) A (4) bekezdés szerinti feladataival összefüggésben az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv felhívására a magánállatorvos köteles ellenszolgáltatás nélkül adatot szolgáltatni, továbbá minden év január 30-ig az előző évben veszettség ellen immunizált ebekről készített (4) bekezdés szerinti nyilvántartást köteles megküldeni az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek."

164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet a veszettség elleni védekezés részletes szabályairól
5. § (5) Aki ebek, illetve egyéb kóborló húsevő emlős állatok befogásával, illetve tartásával foglalkozik, vagy akit jogszabály kötelez erre, minden rendelkezésére álló eszközzel köteles megkísérelni a tulajdonos értesítését az állat befogásáról a befogást követő tizenöt napon belül.
(6) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 48/A. § (3) bekezdése szerint befogott, embert nem mart, húsevő emlősállat csak egy évnél nem régebbi, igazolt veszettségoltás után adható ki. A korábbi tartójának vissza nem adott húsevő emlősállat a tizenöt nap után értékesíthető, vagy véglegesen elhelyezhető.

Ezek a jogszabályok jól példázzák, hogy az önkormányzatra kirótt feladatok végrehajtását hogyan lehet egy másik törvénnyel - adott eseetben egy törvényen belül - ellehetetleníteni.

Az állatkínzás, nem megfelelő állattartás, az állatok elhagyása büntetendő. A bejelentéseket első körben az önkormányzat jegyzőjének tehetik meg az állampolgárok. A jegyzőnek elvben rendelkeznie kellene a területén tartott állatok nyilvántartásával, de nem hiszem, hogy találnánk olyan önkormányzatot, ahol valóban pontos, naprakész, az állatok egyedi azonosítására alkalmas nyilvántartás létezne.
Korábban legalább a veszettség ellen oltott állatok nyilvántartása helyben, a hatósági állatorvosnál havi pontossággal elérhető volt, mára ez a nyilvántartás csak évente frissül.
Egyedi azonosítás nélkül a bizonyítás, bírságok kivetése szinte lehetetlen, így nem teremtődik meg az eljárások költségének fedezete.

A gyepmesteri tevékenység ellátását akár saját telep fenntartásával, akár szerződéssel oldják meg kutyánként 15-25 ezer forint költséget jelent, attól függően, hogy az állatot meddig kell tartani, a bentmaradt állatokat a 14 nap megfigyelési idő után eladják vagy elaltatják. Egyedileg nem azonosított állat befogása esetén ezeknek a költségeknek a megtérüle kevéssé valószínű.
Mikrochippel egyedileg megjelölt állat esetén a költségek kétféle módon térülhetnek meg:
- az állat tulajdonosa "kiváltja" a kutyáját, és megtéríti a befogás, tartás költségeit.
- az állatot elhagyó tulajdonosra állatvédelmi bírságot szabnak ki.

Van megoldás!
Az önkormányzatnak lehetősége van arra, hogy a helyi ebtartási rendeletben kötelezővé tegye az állatok mikrochippel történő egyedi megjelölését.
Ez a megoldás sem egyszerű, és nem állítjuk, hogy nem igényel pénzt, befektetett munkát, de hosszútávon megtérülő befektetés.

Célszerű a chipezési akció előtt ténylegesen összeírni az ebeket, nem a tulajdonosok bejelentési kötelezettségére hagyatkozni. Amennyiben ez aránytalanul nagy munkának tűnik, akkor a kötelező chipezésre előírt határidő után is megtörténhet, és a chipezésből kimaradt állatok tulajdonosa felszólítható az állat chipezésére.

A chipezés teljes költségét nem érdemes a tulajdonosokra hárítani, mert túlzott ellenállást válthat ki. A várható költségek felmérése után érdemes felkutatni pályázati lehetőségeket, uniós forrásokat.

Megállapodást érdemes kötni a helyi állatorvosokkal, hogy a kötelező chipezés során eltekintenek a kamarai szabályzatban ajánlott díjaktól, és minimális díjért végzik el a feladatot, mint a tenyésztői chipezésnél.

Gondoskodni kell a chipes állatok nyilvántartásáról. Erre néhány önkormányzat saját nyilvántartás fejlesztését tervezi, ami felesleges, és nem szolgálja a hatékonyságot sem. A mikrochipnek akkor van értelme, ha az állat azonosítása bárhol, bármikor megtörténhet. Ha csak helyben azonosítható az állat, akkor kitoltunk az állattal, a gazdájával, és azzal az önkormányzattal is, amelynek a területén befogják az állatot.
A Magyar Állatorvosi Kamara rendelkezik országos, online elérhető adatbázissal. A kötelező chipezést felvállaló önkormányzatnak olyan kedvezményes - 66% engedmény - regisztrációs díjat ajánlanak a www.petvetdata.hu rendszerbe, amiből a saját nyilvántartás elkészítése, fenntartása nem lehetséges.
A díjkedvezményen kívül a megállapodás keretében biztosítják a jegyző számára a területén élő állatok adataiba a betekintést.
A petvetdata rendszerben a veszettség elleni oltások nyilvántartására is lehetőség van.
Pontos tájékoztatásért kérjük keressék fel a Kamara illetékesét www.maok.hu

Egy áltagos minőségű - ISO 11784 szabványnak megfelelő - mikrochip ára a forgalmazók által nyújtott mennyiségi kedvezményeket is figyelembe véve 800-1.000 Ft körül lehet.

Számításaink szerint a kötelező chipezés teljes költsége - chip, állatorvos munkadíja, adminisztrációs költségek - nem haladja meg állatonként a 3.000 Ft-ot. Ebből a tulajdonosra ésszerűen terhelhető a költségek harmada, pl. az egyszerűség kedvéért az állatorvos munkadíja, igy az állatorvossal sem kell külön elszámolni, illetve az orvosnak nem kell kétfelé számláznia, ha a chipezést háznál végzi, hanem a kiszállási díjjal együtt számlázhatja a beültetést is.

A befektetés megtérülése függ a település méretétől, a tartott állatok számától, illetve a kezelendő ügyek számától, de néhány éven belül mindenképp pozitív lesz az akció mérlege.
A kötelező chipezést elsők között bevezető Budapest VII. kerület területéről elenyésző számban kerül gyepmesteri telepre kutya, mert a talált kutyákat az első nyitvatartó állatorvosi rendelőből hazairányítja a megtaláló és az állatorvos.

Néhány szó a gyepmesteri tevékenységről
Nem kérdés, hogy kötelező feladat, de a mikéntről is időszerű szót ejteni. Sok önkormányzatnál a feladat egyáltalán nem megoldott, vagy letudták azzal, hogy szerződést kötöttek az első jelentkezővel. A gyepmesteri tevékenység rossz szabályozása nem jelenti azt, hogy az adófizető állampolgár ne kérhetné számon a hiányosságokat az önkormányzaton.
Elvárások a gyepmesteri telepekkel, gyepmesterekkel szemben:
- megfelelő felszerelés, szállító eszköz
- az állatok elhelyezésére alkalmas telephely
- érvényes hatósági engedélyek a tevékenység végzéséhez, a telephely üzemeltetéséhez
- érvényes szerződés az állatok felügyeletét, oltását, esetenként altatását végző állatorvossal
- mikrochip ellenőrzése minden befogott állat esetén
- nyilvános működés, a telephelyen rendszeres látogatási idő biztosítása, pontos nyilvántartás
- a befogott kutyák hírdetése közleményben az önkormányzat ügyfélszolgálatán, optimális esetben az interneten is
- lehetőség szerint a gyepmester együttműködése a helyi állatvédő szervezetekkel
Ezek nem teljesíthetetlen feladatok, és nem valóságtól elrugaszkodott elvárások. Léteznek gyepmesteri telepek, amelyek képesek ezeknek az elvárásoknak megfelelni Budapest - Illatos út, Székesfehérvár - ASKA legyenek ezek a követendő példák, és bontsák fel a szerződéseket azokkal a gyepmesterekkel, akik a fenti feltételeknek nem felelnek meg.
Biztosan tudjuk, hogy a korszerű szolgáltatást nyújtó gyepmester sem kerül többe, mint egy kókler, de biztosan nem jár tetemes kártérítési költségekkel, ha végre néhány tulajdonos rászánja magát, és kártérítési pert indít az eltüntetett kutyája miatt.

Semmi akadálya nincs annak sem, hogy több önkormányzat összefogásával saját, kistérségi gyepmesteri telepeket hozzanak létre, és működtessenek a helyi állatvédő szervezettel együttműködve. A költségek nagyjából azonosak, de biztosítva lenne a minőség, a hatékonyság, az ellenőrizhetőség.

A helyi állattartási rendeletekről
Rengeteg Önkormányzat elköveti azt a hibát, hogy a helyi állattartási rendeletben magasabb szintű jogszabályokkal ellentétesen korlátozzák az állattartást.
A legjellemzőbb a tartható állatok számának korlátozása, a veszélyesnek minősített-, vagy szájkosár viselésére kötelezett fajták tételes felsorolása nem megfelelő ismeretek birtokában. Az előbbire egy elismert jogász levelét idéznénk:

Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre
Polgármester
Részére

Tisztelt Dr. Mester László polgármester úr!

Eljuttatták hozzám, t.Önkormányzat "1/2009. (II. 10.) Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzati rendelet Az állatok tartásáról szóló 34/2008. (X. 21.) Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzati rendelet módosítása " megnevezésű helyi rendeletet, mely több helyen említi, hogy pl. 3-nál több eb tartásához a közvetlen szomszédok meghatározott részének a "hozzájárulása" szükséges.
Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban észrevételeket tegyek.

A közigazgatási eljárásjog a "szomszédok hozzájárulásának" intézményét nem ismeri. A Ket. 44.§. 45.§. alapján csupán a szakhatóság jogosult hatósági eljárásban hozzájárulást adni, vagy megtagadni, mely ellen az érdemi határozat ellen irányuló fellebbezés keretében gyakorolhatja jogorvoslati jogát az ügyfél. A közigazgatási jogban értelmezhetetlen szomszédi hozzájárulás , megtagadása ellen jogorvoslatnak helye sincs, viszont érdemben eldöntheti az ügy kimenetelét. A szomszédnak, amennyiben az állattartás megítélése szerint számára "szükségtelen" zavarást okoz törvényes joga van a Ptk. 100.§. alapján birtokháborítási eljárást kezdeményezni. (Ptk. 191.§.(1) )
2008-ban hatályba lépett a 2008. évi XLVI. az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvény.
A 2. § szerint (2) A törvény alkalmazási köre kiterjed
e) az állat tartására, forgalomba hozatalára, szállítására, levágására, leölésére, gyógykezelésére, egészségi állapotának vizsgálatára;
6. § (1) Állatot tartani csak az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírtaknak megfelelő helyen és módon szabad. Az állati eredetű élelmiszer előállítása céljából az állattartáshoz olyan, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti állattartó helyet kell létesíteni, továbbá olyan állattenyésztési és állattartási technológiát kell alkalmazni, amely lehetővé teszi az állatok egészségének megóvását, valamint azt, hogy az így nyert állati eredetű élelmiszer emberi fogyasztásra, illetve élelmiszer-előállításra alkalmas legyen.
(2) Az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és állatok egészségét, jólétét, nem károsíthatja a környezetet.
(5) Állat tartását csak állat-egészségügyi, közegészségügyi, állatjóléti, környezetvédelmi, illetve természetvédelmi indokkal lehet korlátozni.

A fenti körülmények fennállásának megítélése azonban hatósági feladat, a törvény nem írja elő, hogy a szomszéd az engedélyezési eljárásban "hozzájárulási" jogkört kaphat. Jogait megvédheti , birtokháborítási perben, ha az engedélyezett állattartás szükségtelen zavarást okoz.
Ezért javasolnám, hogy az engedélyezési eljárásokból a szomszédok hozzájárulásának követelményét töröljék, tekintettel arra, hogy az Alkotmány 44/A (2) szerint az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb színtü jogszabállyal.

Bp. 2009-04-03 Tisztelettel:
Dr.Pozsonyi Anikó
Ügyvéd
Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Jogsegélyszolgálat

Biztosak vagyunk abban, hogy az helyi állattartási rendeletek 90 százalékában található olyan kitétel, amely elavult jogszabályokra hivatkozik, vagy magasabb szintű jogszabályt sért.
Kérjük, hogy a rendelet tervezeteket, vagy a meglévő rendeleteket vizsgáltassák meg a témában jártas jogásszal! 2009 január óta ezügyben fordulhatnak Dr. Czerny Róbert civil állatvédelmi ombudsman-hoz.